2008. júl. 15. 20:01 - írta Altjeringa Megyek, megyek, semmi sem történik, csak megyek, kemény a talaj, agyagos föld, száraz, letaposva, kietlen, üres, megyek rajta, nincs célom és nincs origóm, nem tudom miért megyek, honnan jöttem, hová jutok, egyedül megyek, a földön semmi nincs, az ég is üres, nincs koordinátarendszerem, tudom ki vagyok, de ennyi, eddig és nem tovább, semmi más nincs ebben a világban, csak elindultam és megyek mert menni akarok, mert menni tudok, mert menni kell, mert menni jó, csak menni jó, és csak ennyi jó, nem akarok mást, nem akarok célt, nem cipelek terhet, nem húz vissza semmi, ez egy igazi elindulás, bátorság, merészség, mert nem kérek biztatást, nem kell bizonyosság, nem akarok se kúszni se repülni, nem vonz az állandóság, és csapongani sem vágyom, nem szaladok senki és semmi elől, de senki és semmi felé sem, csak megyek, magam vagyok az állandóság, de nem mozdulatlanság, nem oldalazok, nem szükdécselek, nem kószálok, célom nincs, de egyenesen megyek, mert egyenes vagyok, és haladok, nem vonz kósza délibáb sem, csend van és nyugalom, és megnyugszanak végre az idegeim, mert mehetek és haladhatok, de nem lökdösnek és nem noszogatnak, nem vár el senki semmit tőlem, nem akar megérteni, félreérteni, elmagyarázni és meggyőzni, mehetek, és nincs akadály sem, csak a hely, a tágas, szabad, üres, korlátlan és szabályok nélküli hely, ahol megyek.